elmondom...

Akarok még hinni az életemben s a mások életében - akarom, hogy izmos és erős legyen karom s földaloljak egy lobogó "igen"-ben. Mert megbocsátottam mindenkinek s szeretném, hogy nekem is megbocsásson, ki tettenért a pózon és csaláson és ne vádoljon többé senki meg. A múltat én elhordozom magammal új életemre, mint zsákját a vándor: hogy éltem egyszer én, ....., s emlékeimmel elmotozva élnék, mert amit érdemeltem, rámtalált: kaptam egy életet és egy halált. (Márai Sándor. Monológ)